Gondolataink képtelenek
igazak maradni,
ha zavarosak a használt
szavak.
És viszont.
És viszont.
Egy szó valódi
értelmének érdekében azonban
csak akkor mondható
bármi is, ha
az érvelés minden további fogalma is jól érthető, tartalma és köre nem elmosott.
(A fogalom köre az, amire vonatkozik, tartalma pedig azon fogalmi jegyek összessége, melyek a fogalom körébe tartozó "tárgyra" igazak. Minél tartalmasabb egy fogalom, annál szűkebb körű.)
(A fogalom köre az, amire vonatkozik, tartalma pedig azon fogalmi jegyek összessége, melyek a fogalom körébe tartozó "tárgyra" igazak. Minél tartalmasabb egy fogalom, annál szűkebb körű.)
Ezért
nehéz például a házasság fogalmáról beszélgetni úgy,
hogy közben az
sem tiszta, hogy ki az „ember”,
vagy mit értünk
„szeretet” alatt.
Miért mondjuk
például kereszténynek azt, ami nem az,
vagy
szabadságnak azt, ami szolgaság?
Miért kell
fejlődésnek nevezni minden változást?
És így
tovább.
A gondolat nélküli harcos vitát én félretenném,
és az alapoktól kezdeném a közös gondolkodást.
Feltéve, ha
van, aki a gondolkozásra vállalkozik,
és az
elvárásokhoz torzult fogalmak helyett
kész
használni az eszét.
(A fenti néhány sor nem
keres választ az azonos nemű párok együttélésével kapcsolatos
erkölcsi és jogi kérdésekre, sőt e kérdések felvetése se állt
most szándékomban. „Csupán” az értelmes dialógushoz
nélkülözhetetlen tiszta fogalmak iránti igényemet fejeztem ki,
mely a társadalmi diszkurzus sok más területen is nagyon
hiányzik.)