amikor még nem voltam?
Ezt szinte mind
megkérdeztük annak idején.
Különösen, ha volt
nagyobb testvérünk, aki nem restellte ismételten felhívni a
figyelmünket arra, hogy volt idő, amikor ő már javában volt, de
az ő kishúga, kisöccse – akik mi lennénk – még sehol nem
volt.
Azaz, hogy valahol igen,
és Anyu ezt röviden érthetővé is tette, egyben igazságot is téve a testvérek között, hogy ki volt előbb:
amikor nem voltál, akkor
az Isten Gondolataiban már voltál.
„Szédítően” nagy igazság. Jó így indulni az életnek már 3-4 évesen: tudni, hogy még
nem voltunk, de az Isten már gondolt ránk, öröktől(!) fogva szeret minket, és
azt is kigondolta, hogy kiket fog ránk bízni, hogy mi meg szeressük őket.
Persze felnőttként már nem mindig egyszerű felismerni, hogy kiért és mennyire vagyunk felelősek. Aztán a felismerés meg nem is elég, hanem erő is kell a szép, isteni gondolat valóraváltásához a mindennapokban.
Mindenesetre biztos - mivel a béke a rend nyugalma -, hogy a lelki béke forrása valahol itt fakad:
felismerni a Teremtő által elgondolt rendet, hogy ki és mennyiben van rám bízva, majd a szeretet e sor-rendje szerint türelmesen jelen lenni, illetve tevékenykedni felebarátaink között.
Persze felnőttként már nem mindig egyszerű felismerni, hogy kiért és mennyire vagyunk felelősek. Aztán a felismerés meg nem is elég, hanem erő is kell a szép, isteni gondolat valóraváltásához a mindennapokban.
Mindenesetre biztos - mivel a béke a rend nyugalma -, hogy a lelki béke forrása valahol itt fakad:
felismerni a Teremtő által elgondolt rendet, hogy ki és mennyiben van rám bízva, majd a szeretet e sor-rendje szerint türelmesen jelen lenni, illetve tevékenykedni felebarátaink között.