Adhat-e jó tanácsot

egy katolikus pap egy családos embernek?

Igen. 
Sőt, viszont is.

A lelki jótanács forrása az élet egyetemes törvényeinek ismerte.
Azon törvényeké, melyek egyaránt érvényesülnek a pusztában imádkozó remete, a többgyermekes anya, a hadvezér, a betegápoló apáca, az életfogytiglanos rab és a katolikus lelkipásztor életében.

A „modern” természettudomány születésének előzménye egy hasonló felismerés: hogy az egész természet egyazon logika szerint működik.
Pl. a tenger fenekén ugyanazok a törvények érvényesek, mint a holdban.
Ezért a modern tudomány képes rá, hogy akár tengeralattjárót, akár űrhajót építsen.

Nem elég azonban elfogadni a lelki élet univerzális törvényeinek létezését és könyveket olvasni, esetleg írni ezekről a törvényszerűségekről.
Az emberi élet törvényeinek ismeretében ugyanis önmagunk megismerésének arányában juthatunk igazán előre.
Önmagunk megismerése pedig lelki harcok és kudarcok évek alatt érlelődő gyümölcse.

Ezért a tanácsadás – szemben a szentségi feloldozással – nem volt sohasem az Egyházban kizárólag a felszentelt papok dolga, hanem mindazoké, akik saját lelki útjuk tapasztalataiból tanulva másokat is figyelmeztetni, bátorítani voltak hivatva.

Befejezésül hozzáteszem:
Óvjon minket az Ég az önjelölt tanácsadóktól,
akik saját életüket ugyan képtelenek rendbe tenni,
de „a vak ló bátorságával” rendezik a rokonok, az ismerősök és az ismeretlenek életét.