E kettőben az a közös, hogy ugyanúgy nem tartom fontosnak az
agykontrollt illető kritikát, mint ahogy nem látom gyümölcsözőnek azt sem, ha
azon sopánkodunk, hogy a „mai fiatalok” a telefonjukon pötyögnek ahelyett, hogy
beszélgetnének.
Általában azt tapasztalom, hogy a kritika önmagában
semmilyen területen nem vezet eredményre.
Kétségtelen, hogy mind a Szentírás alapján, mind a
tudományos szempontok érvényesítésével alaposan kritizálható az agykontroll
néven ismert módszer.
Nyilvánvaló tény az is, hogy a fiatalok másként viselkednek,
mint elvárnánk. Egyik furcsaság, hogy folyamatos online kapcsolatban vannak
egymással, és egyéb tevékenységeik közben egyszerre több személlyel
társalkodnak gyors, felületes üzenetváltásokkal.
Az agykontroll és hozzá hasonló más szellemi utak
népszerűsége mögött szomjúság van. Valami olyan szomjúság, amelyet a mai kor –
nyugtalan – kultúrája nem csillapít. Szomjúság az élő vízre, mely az Istennel
kapcsolatban élő emberi szívben fakad, szomjúság az imádságra.
Ugyanígy a fiatalok „telefonfüggősége” sem az, aminek
látszik, hanem éppen a személyes kapcsolatok utáni vágyból táplálkozik.