Az agykontroll és a mobiltelefon



E kettőben az a közös, hogy ugyanúgy nem tartom fontosnak az agykontrollt illető kritikát, mint ahogy nem látom gyümölcsözőnek azt sem, ha azon sopánkodunk, hogy a „mai fiatalok” a telefonjukon pötyögnek ahelyett, hogy beszélgetnének.

Általában azt tapasztalom, hogy a kritika önmagában semmilyen területen nem vezet eredményre.

Kétségtelen, hogy mind a Szentírás alapján, mind a tudományos szempontok érvényesítésével alaposan kritizálható az agykontroll néven ismert módszer.

Nyilvánvaló tény az is, hogy a fiatalok másként viselkednek, mint elvárnánk. Egyik furcsaság, hogy folyamatos online kapcsolatban vannak egymással, és egyéb tevékenységeik közben egyszerre több személlyel társalkodnak gyors, felületes üzenetváltásokkal.

Az agykontroll és hozzá hasonló más szellemi utak népszerűsége mögött szomjúság van. Valami olyan szomjúság, amelyet a mai kor – nyugtalan – kultúrája nem csillapít. Szomjúság az élő vízre, mely az Istennel kapcsolatban élő emberi szívben fakad, szomjúság az imádságra.


Ugyanígy a fiatalok „telefonfüggősége” sem az, aminek látszik, hanem éppen a személyes kapcsolatok utáni vágyból táplálkozik.


A saját magát alfa állapotba ringató, vagy a Facebook csevegő alkalmazásán lógó ember – ha nem is gondol rá – az Istenre és a másik ember szeretetére szomjazik.